Rólunk
 

Végtelen kert

A világ és önmagunk megismerésének számos útja van. Az egyik ilyen a mesék kínálta út. A mesékben évszázados és biztos tudás halmozódott fel a világ és a lélek rendjéről, képekbe, kódokba sűrítve. A mese térkép, amely lelkünk belső tájain segít eligazodni. ​ Egy mese térbeli átélése nem más, mint újrakapcsolás lelkünk és a természet között. Újraéleszti azt a látást, érzékelést, ami még a birtokunkban volt néhány évszázaddal ezelőtt. A mesére hangolt kert tehát VÉGTELEN - lelkünk végtelen ösvényei a természet végtelen összhangjával összefonódva.
 

Weöres Sándor:  Ének a határtalanról

Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban gyakran aludtam én.

Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegytetőn, jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.

​ És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

Egy játszótér több lesz, amennyiben egy mese tematikájára hangoljuk. Egy meseterápiás ösvény új élményt ad a látogatóknak akkor is, ha nem feltétlenül sikeres terápia a látogató célja. A saját kertünkben pedig akkor fogjuk a legjobban érezni magunkat, ha annak alakításakor nem trendeket követünk, hanem sikerül rátalálnunk annak egyediségére, a hely szellemiségére, és ezt kiemelve a saját mesénkkel, arcunkkal, történetünkkel fűszerezzük azt. Minden embernek megvan a saját története – minden tájnak is megvan a saját meséje. Ezt hívjuk genius loci-nak, azaz a hely szellemiségének. Legyen ez egy kicsiny kert, vagy akár mezőket, erdőket hordozó széles panorámájú tájrészlet, nyitott szemmel kell járnunk és észre kell vennünk azokat a jeleket, amellyel a táj üzen nekünk és mesél. ​

Amikor az ember és természet még szervesen élt együtt, ezek a jelek, üzenetek életfontosságúak voltak az emberek számára, a túlélést jelentették. Egy szibériai közmondás szerint „Aki nem ismeri a fákat, eltéved az erdőben, aki nem ismeri a meséket, eltéved az életben”.

A mesék nyelve is egy ilyen jelrendszer, ami ha értő fülekre, érző lélekre talál, megnyitja a valódi világ értésének kapuit. ​ A mesékben az ember-táj kapcsolat szerves. Számos történetben a természet szereplői fontos társai, segítői az embernek, a jónak, ahogy az életben is. A mai, civilizált embernek nagy szüksége van a természetkapcsolatok újrateremtésére, újrahangolására, amiben egy mesére hangolt kert, egy mese természetszerű környezetben átélt története nagy segítséget nyújt. ​

A kertet szerte a világban terápiás eszközként használják, komoly eredményeket felmutatva a rehabilitációs kezelések kapcsán, a betegségek gyógyulási idejének lerövidítésében. A terápiás kert alkalmazása hazánkban még kevéssé ismert gyakorlat, ugyanakkor a meseterápia lélekgyógyászati jelentősége már hazánkban is egyre nagyobb ismertségnek, népszerűségnek örvend. A kettő összekapcsolása szinergia. A mesére hangolt témakertek egyesítik a mesék és a kert terápiás erejét, az így létrehozott meseutak, meseösvények nemcsak gyerekek számára szerveződnek. Amellett, hogy sokrétűen használhatók terápiás célokra, új élményelemekkel gazdagítják a zöldfelületi szolgáltatásokat. ​

Ha figyelünk egy mesére az kinyitja a szemünket más szempontból is. Egy mesére hangolt kertben a természet felé is nyitunk, érzékelésünk kitágul, figyelni kezdjük a növényeket, állatokat, kerti fényeket, árnyékokat. Egy-egy ilyen kertrészletben nem feltétlenül az a cél, hogy direktben megjelenítsünk egy-egy mesehőst pl. szobor formájában, hanem sokkal inkább az, hogy a helyzethez kapcsolódó érzelmek átélését segítsük. Például: egy sötét, fenyőkkel sűrűn körbevett szűkös ösvény nyomasztó, félelmetes hatása után kiérve egy napsütötte tisztásra önmagában felszabadító élmény. A direkt formák, szobrok szerepe csak másodlagos lehet – amennyiben egyáltalán szükséges – egy ilyen térben. A hely szellemiségének, energetikájának kell sugároznia a mesén keresztül is megjelenített érzéseket.

Füzesi Krisztina
Szabó-Lits Bernadett